A retrieveres tréningek során kint a mezőn többször futottam olyan helyzetekbe, amelyek nem csak a kezdőket érintik, akik épp most csöppentek ebbe a sportba, hanem inkább a már valamelyest tapasztaltabb felvezetőket, akik nemrég kezdték a komolyabb tréninget egy fiatal kutyával.
Az ilyen handlereknek általában már nem az első retrieverrel van dolguk és van, hogy már versenyeken is vettek részt.
Amikor az ember kimegy a fiatal kutyával tréningezni, a fejében már ott van a terv min szeretne csiszolni, min szeretne javítani, mi lenne az aktuális tréning a kutyusának. Ez az elmélet, amivel szemben a gyakorlat pedig azt mutatja, hogy amikor elkezdődik a tréning, a feladatok megoldásában a kutyafelvezetőnek jóval fontosabb… a Dummyelhozás (!) mint a saját kutyája tanítása. A dummyt akarjuk elhozatni minden áron! Mindegy hány síppal oldjuk is meg, lehet 10 síp is, de a dummy legyen a kezünkben! És minél több dummyt hozatunk el egy tréning során, annál jobb! Ismerős a helyzet?
Szerintetek a fiatal kutya, aki egy elhozást 5-6 sípnál többel csinál meg, ebből meg fogja tanulni mi a helyes feladatmegoldás? Az én tapasztalatom azt mutatja, hogy nem! Sőt, pont az ellenkezőjét sikerül előidézni: a kutya koncentrációja szétesik a sok síptól, a hangbeli korrekciótól, a gazdája idegességétől, a nagy nyomástól…
És az elhozás végén a felvezető „győzött”: a dummy ott van a kezében, de hosszútávon az ember csak veszít ezzel a hozzáállással, hiszen ez az út arra vezethet, hogy a kutyája vagy ideges, zizi, gyakran megálló és visszakérdezős vagy lelassult és motiválatlan lesz.
Ha a fiatal kutya nem tudja megoldani az elhozást 2-3 síp segítségével, akkor a továbbiakban ezt nem érdemes erőltetni az adott körülmények között. A szerencsésebb az ilyenkor, ha az ember odamegy hozzá és segíti, hogy a kutya minél hamarabb sikeres legyen. Eközben érdemes elgondolkozni azon is, hogy nem kérünk-e túl sokat a fiatal kutyától? Nem volt-e túl nehéz a feladat az aktuális képzési szintjéhez képest? Emellett azt javasolnám, hogy ne hasonlítsuk a fiatal kutyát az eddigi, általunk kiképzett idős kutyához, mert hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mennyi tanítással, ismétléssel értük azt el, és milyen sok víz folyt le a Dunán mire az előző kutyánk ki lett képezve.
Ha fiatal kutyánk elkezd „visszakérdezni” a tréningeken, ne azonnali irányítással motiváljuk, mert akkor ez szokássá válhat. Törekedjünk arra, hogy először egyedül oldja meg a feladatot, és ha nem sikerül, akkor gondoljuk át a feladatot újra és tegyük valamelyest könnyebbé.
Képzés során ne a dummyelhozás legyen a legfontosabb, hanem a HOGYAN oldotta meg a kutya a feladatot.
A tréning a kutyáról és nem a „csak azért is” saját ego harcáról szóljon…
A dummy csak az eszközök egyike legyen, amivel a kutyusodat képzed, és a dummy soha se élvezzen prioritást a kutya képzésével szemben.
Maria Kacsalova
2023.03.23
0 hozzászólás