Hosszú idő után ismét Olaszországban tarthattam tréninget, ráadásul Toscanában, ami számomra nagyon kedves hely. Sajnos a pandémia miatt jó ideje semerre nem tudtam menni, oltás nélkül meglehetősen nehéz volt….se tréning, se verseny. Viszont februárban könnyedén átestem a betegségen, így újra utazhattam, ráadásul úgy néz ki a járványhelyzet is lecsengőben van. Persze mindenhol szükség volt igazolásokra, kb. mosdóba nem lehetett elmenni enélkül. Úgy látszik csak nálunk van ilyen nagy lazaság 🙂
Mindig is szerettem Olaszországba jönni, biztos egyszer éltem már itt, valahogy a hangulat, a nyelv, emberek mind közel állnak hozzám. A tréningek is nagyon családiasak, láthatóan mindenki érdekel a másik gondolata, véleménye, persze jó kis olaszos stílusban meg is beszélnek mindent.
A helyszín Lajatico volt, azt hiszem a munkakutyások nagyon jól ismerik, rengeteg Field Trialt rendeznek itt és persze tréningeket. Mellesleg a hely Andrea Bocelli szülőhelye is, az egyik nap pont az ő szabadtéri színpada mellett dolgoztunk. Állítólag sokszor lovagol ki errefelé, akár találkozni is lehet vele. A terület tulajdonosa nagyon sok vadászkutyás versenyt, tréninget szervez, valamint bérbe is adja a területet gyakorlásokhoz. Pont bele is futottunk egy ilyen kétnapos szetter versenybe, három helyszínen is dolgoztak. Hihetetlen milyen élet van ott, szuper volt látni szettereket, pointereket ahogy minden nap szépen párosával szelték a mezőket. Persze rengeteg vad is van, a foglyok simán még a házban is megjelennek.
A tréningezők nagy része E-L osztályos szinten volt az ehhez kapcsolódó tipikus hibákkal, úgymint beugrás, motiváció hiánya, sebesség, kapcsolat hiánya. Aki járt már nálam tréningen, az tudja, hogy a csoportban való munkánál mindig azt erőltetem, hogy a kutyák póráz nélkül legyenek. Amikor repül egy madár, dummy vagy egy másik kutya dolgozik, az legyen természetes. A póráz mindig stresszt fog okozni a kutyának, ami folyamatosan feszíti és szépen építi magában ezt az energiát, ráadásul nem fogja így megtanulni azt a nyugodt állapotot, ami egy ilyen helyzetben szükséges. Hamarabb eljut a vinnyogásig, vagy ha csak pórázon dolgozik, akkor majd vizsgán, versenyen fog beugrani. Nagyon könnyű a kutyával megérteni, azt hogy nem indulunk el, persze ehhez az kell, hogy a csoportban dolgozó többi gazdi is elfogadja azt, hogy ilyen megtörténhet. Nem ciki, nem kell félni tőle, mindenkivel előfordul és nem baj, ha ilyet is lát a kutya és ezt nem versenyen látja először.
A motiváció és sebesség nagyon sok mindennel összefügg, talán a legerősebben azzal, hogy milyen a kapcsolatod a kutyával. Ha jól el tudod magyarázni a kutyádnak hogy mi a jó és mi a rossz, ráadásul ezt markánsan elkülönítve, akkor szinte azonnal megjelenik a munkakedv is, viszont ha középen egy szürkezónában maradsz akkor a kutyád motiválatlan vagy unalmas lesz. Persze rosszul felépített tréninggel ezen még jobban lehet rontani. Nagyon jó élmény volt, hogy három napig dolgozhattam ugyanazokkal a kutyákkal, gazdikkal és milyen szinten változtak meg. Motiváltak lettek, élvezték a munkát, eltűntek a beugrások, egyre magabiztosabbak lettek és ami fontos kapcsolódtak. Tényleg jó volt velük dolgozni.
Persze egy toszkán helyszínen sem maradhatnak el a finom olasz ételek. Ez egy külön életstílus, azt hiszem ott a gasztronómia a génjeikben van. Minden ebéd négy fogással készült (előétel, tészta, főétel hússal és desszert) és vagy 2 órán át ebédeltünk……Aztán utána másszál fel újra a dombokra……Nagyon más a minőség, ráadásul a boltokban is kedvezőbb áron lehet megkapni a termékeket mint itthon, azért ez elég megdöbbentő.
Mindent összevetve nagyon kellemes 3 nap volt, ha minden igaz ősszel újra megyek, hogy leellenőrizzem a tanultakat és persze a legfinomabb panna cotta-t.
Karai Csaba
retriever tréner
2022 március 23.
0 hozzászólás